BUDAPEST – A cellában mindenki ártatlannak mondta magát az áfacsalótól a rablóig. Egyedül József volt, aki beismerte: azért hozták be, mert nem fizetett be többhavi tartásdíjat. Igaz, elmondása szerint nem is tudta volna, hiszen volt felesége járandósága a három gyerek után havi 100 ezer forint, ő pedig minimálbérből él. Azonban ez senkit nem érdekelt.

– Amikor még jól ment a vállalkozásom, megegyeztünk havi százezerben, s mindenki ezt vette irányadónak. Aztán beütött a krach, már nem tudtam ennyit fizetni, többször próbáltam megegyezni az exemmel egy szerényebb összegben, de nem sikerült. Amikor tudtam, utaltam, amennyit csak tudtam. A volt feleségem bepanaszolt a gyámhatóságnál, az ügyész pedig feljelentett – kezdte történetét József. Majd következtek a tárgyalások. – Kiadták ellenem az elfogatóparancsot. Kerestek a rendőrök a lakásomon, nem voltam otthon, azt hitték, elszöktem. Tavaly májusban el akartam utazni, de elfogtak Parassapusztánál. Megszületett a döntés: a tárgyalásig, szeptember 11-ig előzetesben maradok, mert tartani kell a szökésemtől. Három hónapot ültem a Gyorskocsi utcában – emlékezett vissza a férfi, akinek a háta mögött összemosolyogtak a nehézfiúk, amikor megtudták, miért van bent.

– Húsz kilót fogytam. Egyszerűen képtelen voltam megenni azt az ételt, amit adtak. Egész nap a plafont bámultam. Az ügyvédem küldött a volt feleségemnek 480 ezer forintot, de ő nem volt hajlandó átvenni. Ekkor anyám július közepén kérte az óvadéki tárgyalást, egymilliót ajánlott fel, válaszra sem méltatták – végül kiszabadultam, de jól megmértek.

Egy év négy hónapot kaptam, amit három évre felfüggesztettek. A három hónap alatt a maradék vállalkozásom is tönkrement, így most kölcsönökből fizetem a tartásdíjat – hiszen belehalnék, ha visszatennének a rács mögé – mondta a vállalkozó, aki egyébként kártérítési pert indít az állam ellen.