A gyermektartásról

A magyar családjogi törvény szerint, de a józan lelkiismeret szerint is a szülőnek kötelessége gyermeke eltartásáról gondoskodni. A gyermek tartására vonatkozó kötelezettség a gyermek kiszolgáltatottsága, testi, szellemi, erkölcsi fejletlensége miatt a házastársi vagy egyéb rokontartási kötelezettséghez képest sokkal szigorúbb. A szülő ugyanis a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami a közös megélhetésükre rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenes ági rokona van. De hogyan kell egy gyermeket tartani? A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben (például lakhatás biztosítása, etetés, öltöztetés, taníttatás), a különélő szülő - aki nem szükségszerűen elvált szülő - pedig elsősorban pénzben szolgáltatja, amit gyermektartásdíjként ismerünk. Természetesen, ha a szülők közös háztartásban, együtt élnek, mindketten természetben biztosítják gyermekük részére a tartást. A kiskorú gyermeket megillető tartásdíjat a szülői felügyeletet gyakorló szülő vagy a gyermeket gondozó más személy részére kell kifizetni, aki azt köteles a gyermek szükségletére fordítani. A gyermektartásdíj pénzben történő megfizetése esetén a gyermeket gondozó dönti el, hogy elfogadja a kötelezett önkéntes teljesítését (a kötelezett közvetlenül a jogosultnak fizet), vagy kéri a gyermektartásdíjnak a kötelezett munkáltatójánál történő letiltását (a tartásdíj összegét a munkáltató levonja, és megküldi a jogosultnak). A tartásra kötelezett és a gyermeket ténylegesen eltartó, gondozó személy megállapodhatnak abban is, hogy a kötelezett a tartási kötelezettségének fejében nem havonkénti rendszeres összeget fizet, hanem megfelelő értékű vagyontárgyat vagy ingatlant ad a jogosultnak. A tartásdíjat a gyermek szükségleteinek kielégítésére kell fordítani, azaz a lakhatásának, élelmezésének, ruházkodásának, taníttatásának biztosítására kell felhasználni. A tartásdíj összegének megállapításakor alapvető jelentőséghez jut ezért a gyermek szükségleteinek mértéke, amely az életkor és egyéb körülmények függvényében változó lehet. A gyermektartás esetén is alkalmazandó szabály, hogy a bíróság csak a szülők megegyezése hiányában dönthet a kérdésről. A szülők megállapodására sor kerülhet peres eljárásban vagy peren kívül. A perbeli megállapodást a bíróság kizárólag akkor hagyja jóvá, ha az a gyermek érdekeit szolgálja. Peren kívül, de akár a peres eljárásban is lehetőség van arra, hogy a szülők a törvényes mértéknél magasabb mértékű gyermektartásdíjban állapodjanak meg. A gyermektartás kérdésében különösen fontos a megegyezés, ezért ennek érdekében a bírósági eljárás előtt mindenképpen a mediációt (közvetítői eljárást) érdemes igénybe venni. Hiszen a gyermektartásnál nem a szülőkről, hanem elsősorban a gyermekről van szó.

Mészáros Ádám joghallgató www.meszarosadam.hu