Csak egy rövid beszámoló a pénteki meghallgatásról.

Mint tudjátok, a téma:  a hátrányos megkülönböztetés a 45 év felettiek foglalkoztatási gyakorlatáról szólt.

Meghallgattuk a kutatási eredményeket, miszerint sértő a 45 év felettiek szaktudását, hozzáértését "elöregedettnek" tekinteni, ezért szembesülünk mostanság a nyugdíj korhatár kitolódásával.
Négyen tanúságtételben meséltek személyes tapasztalataikról, melyekről a szakemberek is elismerték, minden esetben tetten érhető a diszkrimináció a magasabb fizetés, a "túlképzettség", a női mivoltunk léte miatt.

Hozzászólásomban említést tettem arról, hogy a gyermekeiket egyedül nevelő szülők   mennyire halmozottan vannak ezeknek kitéve, s speciális helyzetük mennyire kiszolgáltatottá teszik Őket a munkavállalásnál.

Jeleztem, hogy a beteg gyermekeket egyedül nevelők milyen nehézségekkel néznek szemben nap mint nap.
Beszéltem a feketemunkáról, a szerződéses - és ezzel bizonytalanságban tartott - munkavállalókról.

Felhívtam a figyelmet arra, hogy a gyermeküket egyedül nevelők -  ma Magyarországon -  a legnagyobb kisebbséget képviselik, s ezt alátámasztottam  a "Legyen jobb a gyermekeknek" Nemzeti Alapprogram Monitoring jelentésével, melyet a Magyar Szegénységellenes Hálózat készített, s ugye ennek a Hálózatnak Egyesületünk is aktív tagja.

Tudomásunkra juttatták, hogy Egyesületünket kormányszinten is számon tartják, hiszen szeretnének egy "Női Szegénység" szekciót létrehozni, melynek alappillére Egyesületünk lenne.

A dolog azonban annyira képlékeny még, hogy részleteket csak felelőtlenül tudnák róla mondani, most legyen elég, a munka elkezdődött, szakemberek dolgoznak a részleteken, természetesen velünk együttműködve.

Azt hiszem röviden ennyi..., s ismét úgy érzem, megint egy mérföldkőhöz érkeztünk, ami céljainkhoz közelít.

S történetünkbe egy kis humor is vegyült...

A múltkori meghallgatásra menet egy hatalmas villáskulcs felejtődött a táskámba (olyan "magad uram" szerelésem után), most csak 3 db nagyollót mutatott ki a röntgen készülék...

majorévi