Nem csökken a gyerekszegénység. Adat- és forráshiány, a területi egyenlőtlenségek akadályozzák a küzdelmet. "2007 volt a nemzeti stratégia induló éve. Ebben az évben a gyerekes családok helyzete romlott. Ennek oka az előre is látható rossz gazdasági helyzet és forráshiány, amely nem párosult a sebezhető csoportok különös, illetve elégséges védelmével" - ezzel a mondattal kezdődik a gyermekszegénység elleni stratégia eddigi eredményeit értékelő kormányzati anyag, amely szerint a 2006-ban meghirdetett program végrehajtása egy sor nehézségbe ütközik.

Nem veszi figyelembe a területi egyenlőtlenségeket, nehézkes a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, nincsenek adatok, még a fejlesztési programok sem érik el hatékonyan a célcsoportokat: a szegény gyerekek és családjaik azonosítása ugyanis nem egyértelmű.

A program kidolgozásában is részt vevő négy szociológus értékelésében meglepő megállapításra is jutott. Arra keresték a választ: igaz-e az, hogy a minimális, de biztos segély nem ösztönöz munkavállalásra? Szerintük minden várakozással ellentétben a segély nem távolít, hanem közelít a munkavállaláshoz. A segélyezett háztartásokban általában lényegesen többen végeznek bejelentett vagy feketemunkát, illetve többen vállalnak közmunkát is, mint a kimaradók közül. A segélyezés tehát valamivel közelebb hozza a családokat a munkaerőpiachoz. Ebben szerepet játszhat a segélyezési procedúra révén is bővülő információ, az illetékesekkel való kapcsolattartás. A segély megvonása valószínűleg nem megfelelő eszköz a foglalkoztatottság ösztönzésére - áll a tanulmányban.

A gyermekek helyzetének változása érdekében hozott kormányzati intézkedések többsége jó szándékú volt. A hatásvizsgálatuk azonban gyakran hiányzik vagy nem nyilvános, illetve a forráshiány, az igazgatási problémák, a komplex közelítések gyakorlatának hiánya miatt nem túl hatékonyak, olykor ellentmondásosak - mondják a kutatók. Állítják: a gyermekszegénység ügye nem kiemelt mérlegelési szempont minden kormányzati döntés esetében. A pozitív törekvések eredményességének súlyos korlátja a forráshiány. Kevés a hazai forrás, az európai pénzekért folyó éles küzdelemben pedig a gyerekszegénység ügyét fölvállalók nem elég hatékonyak. Az eddigi fejlesztések ellenére a szegény gyerekeknek nehezebb mind a bölcsődei, mind az óvodai hozzáférés. Ennek pedig a férőhelyhiány mellett oka az is, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek beíratása, rendszeres óvodába járásának biztosítása nem megoldott. A szülőket ebben sokszor a pénztelenség akadályozza, de nem ritka, hogy az óvodai dolgozók, illetve más szülők hozzáállása riasztja el őket.

Darvas Ágnes, az elemzés, valamint a program egyik kidolgozója szerint a rászorult csoportok meghatározása nehézkes.

- Kistérségekben határoztuk meg ugyanis a szegénységi kört, ebbe pedig valószínűleg beleesnek segítségre nem szoruló rétegek, s kimaradnak olyanok, akiknek pedig ez létkérdés lenne - mondja a szociológus, aki szerint komoly gond az érintettek passzivitása is: depressziós, nem igazán tevékeny csoportokat kellene a programmal mozgósítani.

- Nem tudnak hol főzni, nincs konyha, ezért nincs ebéd sem. Tízórait esznek, kapnak tejet meg egy szelet kenyeret, parizerrel. Tízből három gyereknek ez adatik meg ma Magyarországon - derül ki a Tárki legfrissebb tanulmányából. Gábos András kutató szerint a támogatási rendszer csak rövid távon nyújt segítséget a családoknak.

Igaz, s ezt már a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára, Kovárik Erzsébet mondja: ha csökkenne vagy megváltozna a szociális támogatás, akkor minden második gyermek szegénységbe vagy mélyszegénységbe kerülne.

A 2007-es adatok szerint Magyarországon a teljes népesség 17 százaléka él szegénységben, míg a gyermekek körében ugyanez az arány 30 százalék.

www.nol.hu/cikk/507011/